εgү csσ∂α'ℓαтσs szεяεℓεм ♥ ηιкσℓεттα & вαℓα'zs

"szεяεтℓεк ιмα'∂ℓαк ε's εz мιη∂ιg ιgү ℓεsz"

Drága Szerelmem!

Magányom a szívembe markol
. Oly távol a kedvesem. Talán édesen alszol e pillanatban. Gondolataimmal önmagamba zárkózom, hogy megismerjem önmagam… Szívemben is aprócska fény gyúl. Parányi, mégis lángba borít. Csillagmilliárdnyira, ki a tüzet okozta, évmilliárdokra, mikor életre keltek az első lángnyelvecskék. Ki okozta, s táplálta hangjával, édes mosolyával, minden tettével, még ha fájt is. S minél inkább táplálta, annál jobban égett, olthatatlanul. Ahogy telt az idő egyre jobban lángoltam érted. S íme már lángtengerben izzom. Lángtengerben, mégis mint a mocsár fojt meg a gondolat, hogy oly távol vagy tőlem.
Távol vagy, bár itt ragyogsz a csillagokba
n, mosolyogsz az esőcseppben, mely a könnyel gördül végig az arcomon, hangodat hallom az erdő fájó sóhajában, érintésed érzem a szél fuvallatában. Csendként ölelsz át az éjszakában. Itt vagy körülöttem, itt vagy a szívemben. Ó, miért csak képzelem…
Minden szenvedésnél jobban kínozna a Te boldogtalanságod. Gondold hát meg, hogy mit teszel az életemmel, a szívemmel, a könnyeimmel. Gondold meg és döntsd el,
csak kérlek, soha meg ne bánd! Tied vagyok, de ha azt akarod, megelégszem a szenvedés könnytavával, a magány zuhatagával, a szívem tisztaságával.

~~O~~

2008.
20080110078.jpg

Kedvesem!

Szép napot szereztél azzal a tegnapi kis beszélgetéssel, meg azzal, hogy olyan voltál, amilyen.
Nem akarlak én megváltoztatni. Úgy
szeretlek, ahogy vagy. Te vagy a fontos. Hiszem, hogy a jóság benned is legyőzi a rosszat, és leszünk mi még azon a bizonyos keréken fent is.
Tudom, hogy ezer bajod van, de kinek nincs? Emlékszel még a dalunkra, az Eddára? Én még mindig hiszem,
hogy ott van az a fiú benned, akibe beleszerettem. Az édes, érző szívű, kék szemű herceg, akit első pillantásomtól szeretek, akinek a szívem és az életem adtam! Megszakad a szívem értünk. Majd meglátod, jobb életünk lesz, és leszünk mi még nagyon boldogok! Hiszem, hogy a Jó Isten is megsegít, ha mi is segítünk magunkon. Én nem adom fel, és Te se
Szeretlek és mindig szeretni foglak. Harcolok érted, értünk!

~~O~~

Szerelmem!
Az együtt eltöltött hónapok alatt s
ok mindent átéltünk. Van, amit másképpen tennék, van, amit ugyanúgy, van, amit sehogy sem. Szerelmünk szerelem volt első látásra. -Holtomiglan, holtodiglan, ásó, kapa, nagyharang. Míg a halál el nem választ.- Olyan sok jót kapok tőled. Remélem Te is tőlem? Van úgy, hogy én is megbántalak, tudom, már csak dacból is. Visszaadom. Ó lenne valahol újra írni a szerelmünk történetének ezt a részét. Olyan szép volt! Talán még nem késő, talán sikerül. Én nem adom fel!

~~O~~


snc00018.jpg

Kicsim!

A hétköznapok minden egyes mozzanatát és a hétvégék öröm-sóhaját mind-mind meg akaro
m osztani Veled. Az összes csókot, mely elhagyja ajkam, Neked tartogatom. Az, az egy szó is csak Téged juttat az eszembe, mikor kimondom: Szeretlek!
Kérlek, engedd meg, hogy teljesen rés
zese lehessek életednek.

~~O~~


Kedvesem!

Az űr, amit hiányod okoz kibírhatatlan. Úgy vagyok veled, mint sivatagi vándor a vízzel, ha egyszer megkóstolja, akkor csak mindig azt ízlelgetné. Szeretnék szem
ed simogató bűvkörében lenni, szeretném érezni lágy simogatásod, ami olyan, mint a langyos nyári szellő…
Csak tudnám mi az a varázs, ami olyannyira vonz Hozzád… Ha nem vagy velem, kicsinek, elesettnek és gyámoltalannak érzem magam. Hiányoznak a biztonságot, békét és erőt sugárzó karjaid, de legjobban Te hiányzol, te magad! Jobban szeretlek, mint az életemet, jobban szeretlek, mint bárkit a Földön…

Örökké v
árok Rád: Niki

~~O
~~fonokbazsa1.jpg

Kics
im!
Te tényleg jó ember vagy, ezt so
se vontam kétségbe. Talán ezért is ilyen nehéz szeretni Téged. Merthogy egyúttal nagyon nehéz ember is vagy. A jóságnak ezek szerint súlya van? Talán, mert jónak lenni nehezebb, mint rossznak? Akkor legyél kicsit rossz – ne velem, de értem. Hogy elbírjalak.

~~O~~


Édesem!

Újra itt vagyok, és rád várok. Ha valaki kopogtatna, s bejönne, zavarba jönnék, mintha rajtakaptak volna valamin. Tudom, baj lesz ebből az egészből. Minden lépés már állapotos a következővel. S mégse bírom megállni, hogy a következő gesztust megtegyem.
Minden porcikámmal érzem, hogy egy napon szeretők leszünk. Mindaz, ami most történik, csak felvezetés a nászhoz. Minden szó, minden gesztus csak
megnyújtott formája a vetkőztetésnek.
Még csak a jövőben létezik: de már most a bőrömre van tetoválva minden érintésed, már ismerem a bőröd pórusaiból felkéredzkedő olaj illatát, körmeid félholdját, lábujjaid girbegurbaságát, a szádból ki-be áramló levegő sebességét, az akadályo
kat.
Életemben először nem elrettent, hanem megnyugtat az a tény, hogy mindig ezt az arcot fogom látni. Már várom az időszakot, amikor az „újdonság varázsa eltűnik”, és a mozdulat nem mond újat, csak van, sokadszor, újra meg ú
jra, ugyanúgy, esetlenül. Boldog vagyok a megszokás ígéretétől.
Csak fényben fogunk szeretkezni.
Éjszaka felgyújtjuk a neonfényt, hogy akármilyen sápadt, elcsigázott az arcunk, nézzük egymást folyamatosan, olyan közelről, ahonnan az ember még a tükörben se hajol magához. Reggelente felrántjuk a redőnyt, hogy a nap kíméletlenül behatoljon, leleplezze minden redőjét a bőrnek, minden öregedő-barnuló foltját, minden mohó pillantását.
Nézzük egymást, táguló pupillákkal. Arra kényszerítve a másikat, hogy a gyönyör legnagyobb pillanataiban is reszkírozza a beteljesülést. Ne adja magát át a tehetetlen zsibbadásnak, hogy aztán veszélyesen közel sodródva a vízeséshez, a végén mégis kén
ytelen legyen elengedni a másik pillantását. S aztán egyedül, elbújva egy pillanatra szemhéja mögé, adja át magát a sodrásnak, a köveknek, az ujjak közé gördülő homokszemeknek, a sásnak és nádnak, a vijjogó körözésnek, s aztán a rándulásnak.

~~O~~
snc00415.jpg

Dr
ágám!

Megtanultam, hogy a lámpát oltsa
m fel, mert akkor nem fogok fázni, tagadhatatlan. De ez végső soron mindegy.
Szerencsére más csodákat is megmutattál az életben, közös kis életünkben, mindig mindennel kapcsolatban megmutattad, szerinted mi hogyan lehetne jobb, és én azóta is mindent csak rosszul teszek, hogy ezzel is rád
emlékezzek. Nem mintha a "csakazértis" mechanizmusa működne bennem, hanem mert a legfontosabb, amire hosszas, kemény munkával rávezettél, amit minden egymásnak rendszeresen ellentmondó szavad rejtett, amiben én a te kiteljesedésed részévé váltam, talán a főműved, talán még megkezelsz másokat is, az, az volt, hogy melletted új dimenziókba került az a szókapcsolat, hogy "minden mindegy". :)
Nem volt egyszerű ezt elérned, mivel érzelmes emberként léptem be ebbe a kapcsolatba. Ennek során éreztem ilyet is, olyat is, nevettem, sírtam, ilyenek. Az biztos, hogy szerettelek és gyűlöltelek is, és amint az egyik érzés erősödött, a másik elmúlt. Ebben a kapcsolatban fáradh
atatlanul kínoztad, egzecíroztattad, gyilkoltad magadat bennem. Sajnálom, hogy rajtam keresztül gyűlölted magad. Azt sajnálom benne, hogy gyűlölted. És azt nem, hogy szimbólumod lehettem ez által.
Nem tudtam előtte, hogy mi a szerelem, akkor rájöttem, hogy az, ami ezt hagyja. Ezt a tudást, mint utolsó információt, mint a legfontosabb, legértékesebb gond
olatot, és a legmélyebb bölcsességet adtad át nekem, akkor tudtam, megéltem, éreztem a szerelmet.
Azután voltak nehéz pillanatok, erősen jellemző volt a "mindegy-mindegy". Akkor csak azért is "ezt" és nem "azt" tettem.
Az is mindegy, hogy kiégett tekintetün
k fog-e valaha még egymásba kapcsolódni, az is mindegy, hogy mindegy-e, megismertelek, és az volt a szerelem, és az is a szerelem, ami hagyja, hogy már az sem érdekel, életben vagy-e, és az is a szerelem, ami hagyja, hogy ez is mindegy legyen.

~~O~~

Édes!

Hiányzik, az hogy puszikkal mosolyog
va ébresztesz fel reggel.
Hiányzik, az arcod, amikor rám
nézel, és látom a szemedben, hogy az sem számít, hogy kócos hajjal nyöszörgök melletted, mert még nagyon korán van.
Hiányzik az illatod, a parfümöd, ami
t használsz, amit minden ölelésnél beszippanthatok, és amit az ágyneműben érzek, miután elutaztál tőlem.
Hiányzik a válladon lévő kis gödröcske, amiben olyan jó belepuszilni, amikor átölelsz.
Hiányoznak a közös reggelik, a kakaózások, és a közbe iktatott beszélgetések.
Hiányoznak az összebújós filmnézések, és azok a vicces pillanatok, amikor megriad
sz egy-egy jelenetnél, és én rajtad nevetek.
Hiányzik a mosolyod, az, ahogyan kifigurázol, és ismételgeted, az elbénázott szavaimat, vagy az értelmetlen mondataimat.
Hiányzik az esti összebújás és az, hogy a szemembe nézve elmondod, hogy mennyire szeretsz.
Hiányzik mindened. Minden egyes Veled töltött másodperc. (Miért kell, hogy hiányozzon
mindez az életemből? :'( )

Szeretlek!

~~O~~


Kedvesem!

Olyan hosszúra nyúlnak a napok, néha már azt gondolom, minden óra megállt a házban. Csak bámulom a mutatókat, és az motoszkál a fejemben, hogy az univerzum esküdött össze ellenem, és nyújtja meg az időt, amíg nem láthatlak.
Hiányod mázsás nehezékként er
eszkedik a múlás fogaskerekei közé, és teszi elviselhetetlenül hosszúvá a nappalokat, éjjelente pedig szinte nem is alszom. Csak hallgatom a ház körül repkedő baglyokat, magamban nevet is adok nekik, és úgy szólongatom őket kedvesen, mintha rólad szóló hírek hozói lennének ők. Arcod kirajzolódik a sötétben a plafonra, és csak a hajnali pír homályosítja el, mikor végre álomba szenderülök.
Nem akarok több reggelt nélküled! Megíztelenedett a kávé, üresnek tűnnek a friss újságok lapjai is. Lassan őszbe csillapodik a hőség, és te még mindig nem v
agy velem. Mintha kisiskolás lennék, csak napokat számlálok, mint valami kínzó egyszeregyet. Minden szavam értelmét veszti lassan, csupán kettő maradt, amelyik az elmémet égeti!

s7301813.jpg

Szerelmem, újra itt...egy nehéz eset után.. kissé megkönnyebbülve, de annál inkább megszégyenülve.. de tudom, hogy szeretsz, örökké mellettem leszel, amíg csak a világon fel fog kelni a nap..
Remélem ezzel a kis vallomásommal, e
lmondhatok mindent:
Csak az legyen előtted, ami van: az pedig nem más, mint a közös jövő. Én komolyan gondoltam a gyereket, gyerekeket. Szeretném tudatosítani benned, hogy ez nem csak egy hirtelen jött ötlet, hanem egy megfontolt érett, határozott döntés. Én tudom, hogy csak Te lehetsz az a férfi, akivel leélem az életem. Remélem ez a néhány sor ele
gendő ahhoz, hogy a kételyeid, eloszlassa. Nagyon nem akarom elemezni és írni, hogy miért és mennyire, ezeket inkább négyszemközt, mert a szemedbe akarom mondani. Igenis szeretlek! Soha el nem múló tiszta érzéssel.

~~O~~

abcd0003.jpg


Édes kis bogárkám!


Engedd meg, hogy megköszönjek neked mind
en jót és szépet! Szeretlek! :)

De tudnod kell néhány dolgot, amivel való
színűleg tisztában vagy, de mégis, versbe öntöm gondolataim!

Lesznek félelmek, akadályok,
Hibák, megszegett szab
ályok.
Új esélyek, új határok,
Különleges kívánságok.
Lesznek könnyek, lesznek e
mlékek,
Hosszú, csöndes, néma perc
ek,
Csókok, vad érzések,

Tomboló szenvedélyek.
Volt a múlt, van a jelen,
Megmarad: a két szép szemed,
Az együtt töltött édes percek,
Lesznek: közös szép remények.
Mást nem ígérhetek,
Remélek: közös élményeket,
Vibráló pillantásokat,
Szerelmes vallomásokat.

       Eszti és Bazsa ♥      

snc00146.jpg

 Anyus és Bazsa snc00150.jpg

Eszti, Papi, Bazsa, Mami

snc00162.jpg

Bazsa, Apus, Levi ♥


bazsa_apus_levi.jpg



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 2
Tegnapi: 1
Heti: 2
Havi: 3
Össz.: 1 821

Látogatottság növelés
Oldal: Ide írhatod a weboldalad új lapjának a címét
εgү csσ∂α'ℓαтσs szεяεℓεм ♥ ηιкσℓεттα & вαℓα'zs - © 2008 - 2024 - nikolettaesbalazs.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »